Egy idő után teljesen természetes hogy egy márka elkezd új irányokon gondolkodni. Felmerül egy másik célközönség egy új szolgáltatás talán egy almárka létrehozásának gondolata is. Van amikor ez valóban egy tudatos következő lépés. De van egy másik helyzet is amivel egyre többször találkozom. Amikor az
A korábbi években a márkák inkább a háttérben épültek. A hangsúly a rendszeren a vizuális világon és a terméken volt miközben az alapító ritkán vált a márka látható részévé. Ma a súlypont eltolódott. Egyre erősebb az elvárás hogy a márka mögött álló ember is jelen
A luxus sokáig nem szorult magyarázatra. A név a múlt az elérhetetlenség önmagában elég volt ahhoz hogy egy márka helyet kapjon a fejünkben. A zártság értéket jelentett a státusz pedig – kimondva vagy kimondatlanul – indokolta az árat. A Z generáció viszont már nem ebbe
A szintlépést szeretjük ünnepelni. Fejlődésnek hívjuk. Előrelépésnek. Valami látványos irigylésre méltó dolognak. Arról ritkábban beszélünk hogy ez nem csak szebb arculatot új státuszt vagy magasabb árazást jelent. A valóság ritkán ilyen tiszta. Inkább olyan mint egy költözés egy nagyobb lakásba. Kívülről előrelépés belülről viszont dobozok
Egyre több olyan márkával dolgozom amelyek látszólag mindent jól csinálnak. A design rendben van a hangnem kifinomult az üzenet érthető. Mégsem történik semmi igazán. Nincs feszültség. Nincs kíváncsiság. Hiányzik az a pillanat amikor a márka igazán fontossá válik. Ezek a márkák általában biztonságos döntések eredményei.
A Pantone minden évben kijelöli az Év Színét amit a piac szinte lélegzetvisszafojtva vár. Amikor kiderül a győztes árnyalat azonnal vélemények reakciók és értelmezések jelennek meg mindenhol. De ez jóval több mint egy látványos bejelentés. A tavalyi Év Színe a Mocca Mousse elemzésemben is látszott
