Különlegességed lesz a márkád motorja – Interjú Vanyovszki Máriával

 


Olvasási idő:

vanyovszki_maria_interju

Hogyan lesz egy kis faluból indult, különcnek titulált kislányból magabiztos nő, aki másokat segít abban, hogy megtalálhassák saját hangjuk.
Vanyovszki Mária története sok ponton rezonálhat mindazokkal, akik valaha érezték már úgy, hogy kilógnak a sorból – és pontosan ebből merítettek erőt a vállalkozásukhoz.

Coachként ma olyan nőket (is) támogat, akik új szintre lépnének – magánéletben, karrierben vagy önazonosságban.
Az interjúnk során nemcsak a gyászból való felemelkedésről és az alkotás gyógyító erejéről mesélt, hanem arról is, miért kulcsfontosságú az önértékelés a női vállalkozói létben.

Vanyovszki Mária – coach, mentor, tanácsadó ; Fotó: Nerpel Nikoletta
Milyen élmény volt számodra egy kis településen felnőni, és hogyan hatott rád az, hogy mindig egy kicsit különcnek érezted magad?

Szűknek éreztem. Ráadásul a román kommunizmusban voltam gyerek, egy kisebbségi magyar lét kis falujában. Térre vágytam. Szabadságra és nagyvárosra. A különcségem teherként éltem meg, de közben hajtott is, hogy kitörjek. Ma ugyanakkor már nagyon hálás vagyok annak a vidéki közegnek, hogy megtapasztaltam, milyen petróleumlámpa fénye mellett tanulni. Hogy tudom, milyen vezetékes víz, meg fürdőszoba nélkül élni; kútra járni, fát hasogatni, kapálni, kaszálni; hogy az étel érték, a csirke nem egy csont nélküli húsdarab, és így tovább. Mai “különcségemnek” fontos részei ezek, úgy értem, ez a tudás adja az alapot a takarékos és környezettudatos életvitelünkhöz.

Az alkotás és a kreatív öltözködés már gyerekként is fontos volt neked. Mikor vált számodra az önkifejezés egyik legerősebb eszközévé?

Igen, imádtam írni, kommunikálni, szerepelni, és az öltözködés is mindig jelen volt mint önkifejezési eszköz, csak nem mindig volt tudatos. Gyerekként és kamaszként is varrónőkkel, szabókkal csináltattam ruhadarabokat, amiket magam találtam ki. A fast fashion-nel azonosítható, átlagosabb öltözködés akkor érkezett az életembe, amikor Budapestre költöztem, és volt bennem egy megfelelni, beilleszkedni akarás. Visszanézve a képeket ugyanakkor látom, hogy akkor is kilógtam az átlagos üzleti öltözékekből. Az írással ugyanígy voltam; mindkettő jelentőségét a tragédiák hozták vissza az életembe.

Mi volt az a pillanat vagy időszak, amikor először mertél kilépni a komfortzónából, és felvállalni, hogy „ilyen vagyok, és ez rendben van”?

A Kínában töltött fél év volt rám nagy hatással. Hongkongban, a világ egyik legnagyobb városában mondtam ki: “mindegy nekem hova megyek, ufó leszek mindenhol”.

Visszatérésem után szakmailag is foglalkozni kezdtem a divattal. Így amikor a férjem és apám halála után elvonultam a világtól, ezt egy olyan alkotási folyamattal kapcsoltam össze, aminek eredményeként létrehoztam egy új hangú, online platformot a designer divatról. És miközben az időm 80-90%-ában otthon ültem csendben, gyászolva, amikor kimentem a világba, partikon tomboltam és divateseményeken pózoltam. Ezzel ösztönösen jól gyógyítottam magam.

Úgy értem, a világunk két pólusú, nincs belégzés kilégzés nélkül, fény sötétség nélkül, élet halál nélkül. És én így éltem, két pólusban. Ezért is vallom, hogy a halál nagy tanítónk lehet az életre. Miközben a gyász egyre mélyebb bugyrokba vitt, szabadságot is adott, hogy egyre jobban feltárjam, ki vagyok, mit akarok és hogyan.

2018 – Vanyovszki Mária; Fotó: Kökény Gábor
Volt-e olyan emlékezetes pillanat vagy esemény, amely a coach szakma felé irányított? Úgy értem, mikor fogalmazódott meg benned először, hogy másoknak szeretnél ilyen módon segíteni?

Igen, ez egy meghatározó élmény. 2020-ban, amikor Benedek Tibor meghalt, az egész ország gyászolt. Akkoriban rádióztam, és a műsorunkba meghívtam a gyászról beszélgetni Dr. Tapolyai Emőkét, akihez a férjem halála után jártam egy ideig. Teljesen véletlenül az adás pont a Kálmán halála napjának 6. évfordulójára esett. Egy gyászolónak ezek az évfordulók még sok év után is fájdalmas pillanatokat okozhatnak.

Ehhez képest az élő adás után csodálkoztam rá, hogy úgy voltam jelen, úgy kérdeztem a szakembert és figyeltem a kollégáim kérdéseit a gyászról, hogy már egyáltalán nem reflektáltam magamra. Hogy “jaj, de nehéz volt nekem!” Helyette Epres Pannira gondoltam, meg egy barátnőmre, aki pár hónappal korábban veszítette el a szerelmét. Ő hívott is az adás után, hogy megkérdezze: hogy vagyok. “Szabad vagyok, Dina! Megcsináltam!” – mondtam neki.

És ez alatt nemcsak a gyászt értettem, hiszen egy ilyen veszteség emléke mindig velünk marad, ahogy te is mondtad korábban. A gyász révén felgyorsított önismereti utamon ugyanakkor elképesztő kincseket tártam fel, amit meg akartam osztani. Még aznap ráéreztem, hogy “ha már ilyen jól vagyok, ideje másoknak is segítenem!” Emőkét hívtam, mivel tudtam, neki is van coach végzettsége is, ajánljon képzést. Így indultam el.

Nagyon sok mindent kipróbáltál: blog, divat, média, külföldi élet. Hogyan formálták ezek a tapasztalatok azt, ahogyan ma coachként dolgozol?

Az alaptermészetem szereti a változatosságot. Egyetem után a civil szférában dolgoztam 3 évet, onnan váltottam az üzleti világba, ami több mint 10 év volt. Aztán jött a divat és a média. Így utólag arra jöttem rá, hogy sikerességem mindenhol a kommunikációs készségemnek és empatikus figyelmemnek köszönhettem.

A coach képzésekre már úgy érkeztem, hogy nagyon sokféle szakmai kapcsolat volt mögöttem, és számtalan emberrel készítettem interjút. Ha ennyiféle személyiséggel kapcsolódsz, beszélgetsz mélyen, nyitott szívvel, empatikus figyelemmel, nemcsak kérdezni tanulsz meg jól, hanem észreveszel mintázatokat, bölcsességeket.

2020 – Interjú Zoob Kati divattervezővel; Fotó: Páczai Tamás

Most épp azon dolgozom, hogy az egyéni és céges ügyfelek mellett minél többek számára elérhető módon, online tréningekben adjak át ezekből a tanulságokból.

Mit ad neked a coaching? Mi az a része, amit a legjobban szeretsz, és mi az, ami mindig kihívás marad?

Fejlődést ad. Imádom az emberi élet sokféleségét. A hasonlóságokat és a különbözőségeket. Hogy ami az egyik embernek nehéz, a másiknak könnyű és fordítva. És hogy bármit is hozunk a múltból, mindig van lehetőség a fejlődésre, a változásra, változtatásra. A fordulópont, amikor felismerjük és felvállaljuk a felelősséget a saját életünkért, a boldogságunkért. 

Ami kihívás, az is inkább gyakorlás. Erősségem ugyanis a beszéd, coachként viszont a kérdezés mellett fontos jól hallgatni. Szerencsére ebben is nagy rutinom van már, és örömmel figyelem, mekkora ereje van a fókuszált csendnek.

Sokan fordulnak hozzád, amikor elakadtak vagy egy veszteség után keresik az új irányt. Hogyan segítesz nekik visszatalálni önmagukhoz, és új lendületet venni?

Hozzám veszteséggel ritkán jönnek. Illetve figyelek arra, hogy ha van is ilyen eset, milyen fázisban van az ügyfél. Amikor azt érzem, hogy a múlt még nagyon fájdalmas, és nem tud jövő fókuszú lenni a közös munka, akkor átirányítom veszteség feldolgozásra.

Az ügyfeleim inkább útkeresés, önmegvalósítás, magabiztos kommunikáció, önértékelés, karrier, vállalkozás, ill. párkapcsolat témában érkeznek. Miközben vannak hasonló mintázatok, minden ügy és minden ember más. A coach eszköztáram azért is szeretem, mert aktív szereplővé teszi az ügyfelet, és izgalmas követni, hogy ugyanaz a technika  mennyire mást tud kihozni az emberekből. 

Minden ügybe nagyon elmélyülök, így – hozzád hasonlóan – én sem az ügyfélszámra gyúrok, hanem a prémium minőségre. Azaz amikor hozzám jön valaki, a vele való foglalkozás nem ér véget azzal, hogy kilép az ajtón. A folyamatok úgy épülnek fel, hogy nem is hetente, hanem két vagy három hetente találkozunk, mivel fontos, hogy az ügyfélnek legyen alkalma az életében továbbvinni és alkalmazni a felismeréseket, változtatásokat.

Te magad is vállalkozó vagy. Szerinted mi az a belső munka, ami nélkül nem lehet igazán szintet lépni egy vállalkozásban?

Azt látom, hogy az önértékelésben mindig van mit fejlődni. És a kommunikációban. Különösen igaz ez a női vállalkozókra. De munkavállalói közegben is egy nő gyakran nehezebben kér fizetésemelést, mint egy férfi. A nők önértékelése ezernyi apró szálból tevődik össze, aminek a “hogy áll a hajam”-tól, a “miket mondott rám a matek, vagy a tesi tanár”-on át, a nőgyógyásznál megélt megalázó pillanatokig, és a pénzzel való kapcsolatig sok minden lehet.

De a jó hír, hogy ezeken mind felül tudunk emelkedni. És ezt a belső fejlődést érdemes a kommunikáció fejlesztésével összekapcsolni. Azaz nem elég, hogy valaki egyre tisztábban látja az értékeit, az is fontos, hogyan tudja magát képviselni, kifejezni, másokkal kapcsolatba lépni stb.

Mit tanácsolnál azoknak a vállalkozóknak, akik érzik, hogy szintet lépnének, de bizonytalanok, hogyan készüljenek fel lelkileg a változásra?

Sokan esküsznek a self-help könyvekre, meg a közösségi médiában is számtalan motivátort lehet találni, legyen szó önértékelésről, vállalkozásról, gyarapodásról, önmegvalósításról. Az én tapasztalatom ugyanakkor az, hogy egyik sem olyan hatékony, mint egy személyre szabott coaching. Egy jól választott szakemberrel egy 8 alkalmas folyamat alatt akkorát lehet fejlődni, amit könyvek és motivációs előadások nem tudnak megadni.

Az utadra visszanézve mire vagy a legbüszkébb, és milyen erőt ad neked mindaz, amin keresztülmentél?

Szakmailag a köztéri nyilvános performanszaimra, amiket idén kezdtem el. Hogy kiviszem az utcára az ítéletmentes elfogadás, a közösségi kapcsolódás, a mentális egészség témáit.  Pl. amikor lefoglaltam a Kossuth teret két órára, és bárki leülhetett velem szembe, hogy csendben, szavak nélkül kapcsolódjunk 8 percig. Vagy utána az “Egy mondat”, amikor pozitív üzeneteket vittünk a világba, és nemcsak Budapesten, Tolnáról és Kalocsáról is csatlakoztak szervezők. Szeptemberben pedig lesz a “Válaszd az életet!”, ami egy kifejezetten flashmob jellegű aktivitás lesz.

2025 Kossuth tér „8 perc”

Az egyéni utamon a párkapcsolatomra vagyok büszke. Úgy értem, ahogy vagyok, vagyunk Zolival és a lányaival, az visszaigazolja, mennyi mindent elrendeztem és megfejlődtem magamban. És még mennyi mindent megfejlődhetek. 

A gyászból való visszatérés nekem többek között a feltételek nélküliséget tanította. Hogy szinte mindig a jelenben tudjak lenni, élvezni az életet. Feltételek nélkül tudok boldog lenni és feltételek nélkül tudok szeretni. 

Ez igaz az ügyfelekkel való közös munkára is. Egy szakmai workshopon kollégák tették fel a kérdést, mit tartok a legnagyobb erősségemnek. Azóta sem találtam jobbat annál, hogy szeretem az ügyfeleimet.

Ez kimondatlanul is érződik egyébként. Köszönöm a mély és inspiráló beszélgetést!

Ha te is olyan márkát építesz, ami mögött valódi mélység és önazonosság van, akkor pontosan tudod, mennyit számít, hogy te magad hol tartasz.
Mária nem kész válaszokat ad, hanem segít meghallani a sajátjaidat.

Ha úgy érzed, eljött az ideje, hogy ne csak a márkád legyen erős, hanem te is belülről azzá válj: Ismerd meg közelebbről Mária munkáját itt →

vanyovszkimaria.hu
maria.vanyovszki@gmail.com

Fotó: Nerpel Nikoletta



burai_katona_dora

A szerző:
BURAI-KATONA DÓRA

Brand és web designerként fő szakterületem a divat- és szépségipari márkák támogatása. Szakmai blogomon tapasztalataimmal és ötleteimmel arra törekszem, hogy megismerd a márkaépítést egy designer szemszögéből, továbbá inspirációt meríts a márkád egyedi, ikonikus megjelenéséhez.

Szolgáltatások